egynyelvű

most pedig a városi feng shui helyrehozására teszek majd néhány kísérletet. aluljárókban, utcán elhelyezett apró tárgyakkal, amik a környezetünk élhetőségét az elemek megfelelő elosztásával próbálják majd harmóniába hozni.

illetve tegnap megfogalmazódott bennem a video-film elkészítésének ötlete, hozzá megfelelő lejátszóval. videót és filmet egyszerre vetítene (egymásra?) egy gép, így létrejönne az eddig félreértelmezett fogalomként titulált videofilm.

budapesti hajléktalankalauz_első verzió

földkörüli út a körúton

fény-marionett

telefonbúgás az illető személy hangszínében, akit hívunk ( kicsörög ill. foglalt jelzés ) .. talán videó. (vagy iphone-alkalmazás)

babahangokból ( nyöszörgés, sírásszerű hangok, babafelkiáltások stb. ) még a beszéd előtti kommunikációs időszakból, az örömóda összehangolása/vágása.

elsőverzió kész_

utcasarkoknál eltűnő emberek (Bermuda-rejtély a Nap utcában) vagyis egy videóetüd a megfelelő szögből felvéve, amin a képernyő egyik felén egy háznak a fala, a másik felén pedig sétáló, eltűnő emberek vannak. többször, egymás után.

kis növényhatározónak egy új forma. (a programozott-rész elveszett ) videóba klikkelére bezoomolhatóság, amivel ráközelíthet a user a levelekre, magvakra, és így jelennek meg az információk róla. /de ez csak egy demo, mivel a lényeg az lenne, hogy egy térképbe beépíteni a városban található fákat, így egy gps-ekkel megadott urbán növényhatározótlétrehozva, aminek az adatbázisát a felhasználók bővíthetik./

esti séta. sziluettszerű, nem felismerhető alak sétál, szellőzteti a fejét de még az otthoni hangokat hallja: csörömpölés a konyhában, edények, mosogatás, ...

Egy történet mesélője a kis ablakban jelenik meg, aki mintha a saját jövőjébe nézve mesélné el az ott látottakat.

A narráció miatt a képek is meseszerűekké lesznek, színek és hangulatok váltakozása, mint egy drámában.

A tetőpontkor – amikor nem tudja befolyásolni az eseményeket, álmában, eltűnik a kis ablak, ill.elmegy rajta a kép. Sajnálatos események, kisebb baleset, panaszsóhajok, kisebb düh, és ebből adódó lázadó életérzés, míg vissza nem kerül a kis ablak képe, és a helyzet is megoldódik.

A nagy és a kis kép vágásai összhangban. Amikor teljesen a valóságtól elrugaszkodott témákról esik szó, archív dokumentumfilmek részleteinek effektezett bevágása, pl.mintha az utcán jelenne meg egy monitoron, vagy a szökőkút egyik mozaikjára rázoomolva. A nehézkes, túlságosan is életszerű szálaknál a saját, szubjektív kamerafelvételeim használata.

Valóságtól elrugaszkodott = a köztudat számára többnyire viszolyogva, nehezen felfogható, illetve átélhető szituáció.

rájöttem, hogy amitől eddig a legjobban féltem, az megy a legkönnyebben. csak nem a hangvágással kellett volna kezdeni külön, mert ahhoz nem értek(háttérzaj-csökkentés, érthető mondatok kiválogatása stb..) inkább msot megvágom a képet, és ha kész, akkor alá a hangot. így egy meseszerű történet lesz, aminek a főszereplője a mesélő is egyben, de a szájmozgás nem mindig lesz szinkronban a hanggal, így a lehető legkisebbre  redukálom ezeket a képi részeket.

a szubjketív kamera mellett szóló érv pedig: legyőzhetetlen, ha a kameramozgást is megpróbáljuk összhangbahozni a szereplőnkkel - úgy kaszálni, vagy imbolyogni, ahogy ő, persze megoldható utómunkával is, de így sokkal valószerűbb - erre nem képes a statikus kamera, ami mint egy kívülálló, hagyja, hogy csak az alanya mozogjon, és ő, mint egy megfigyelő ragadozó, pihen..

az utcák, mint egy nagy halmaz alkotóelemei.

Aulich Lajos  - mint arany, Bródy Sándor - bróm.

Kikeresni a periódusos-rendszer elemeinek a vegyjeléhez köthető utcaneveket,

és fotókivágásokkal, utcai montázst készíteni.

a vegyjeleknek megfelelő házszám alatti épületfotókból.

avagy: kis művész meghatározó

/padfirka-installáció/

ami megmutatná, kik rajzoltak a képző nagyvetítőjében lévő padokra az utóbbi években,évtizedekben.

az első vázlatok már kész vannak (fotó, prezi-bemutató)

Tervezett végső kivitelezés: január első hete

kiadni egy hajléktalanoknak szóló útmutatót - fanzint, és eljuttatni a frekventált szállókra, menedékhelyekre.

már elkezdtem a gyűjtést,

+ lehetőségek piktogramjai (mosás, étel, sport, film, stb.)

Lehet, hogy pont attól lett fontosabb a köztér, mint az otthon, hogy először eltávolodtunk tőle, aztán megszűnt az ottohn fogalma. Legalábbis Imre esetében. Így lett a ő az utca barátja, és oltalmazója, pontosabban a József Körút 48-49. szám előttié. Most rajtunk/rajtam a sor, megszervezni egy kiállítás-megnyitó eseményhez hasonlító akciót, ahol a felújított szökőkút és a virágültető alkotót ünnepelnénk egyszemélyben.

1. és egyben a legfontosabb:

megvágni a videót / kiegészítők : + hang

                                            + fotók

                                            + körutas jeleneteket forgatni

/amivel az a nehézség, hogy eddig még nem eveztem improvizatív videókészítés vizeire. lenyomom a rec-et, nem tudom mi fog történni, és nem is akarom befolyásolni az eseményeket. A szereplő viszi a mondanivalót, és a sztoriból nem lehet tudni, hogy happy end lesz e. Persze itt már más tényezők vannak, mint a happiness. A cél = munka, és a cél az, akármilyen leegyszerűsítetten hangzik, hogy legyen cél. Ebben az esetben a város megszépítése, önerőből, talált mozaikokból és adományozott ragasztóból, a 8.kerületben. a kiindulópont, Imre tehát zseniális./